Week 14

Happy Halloween!

Vagy csak egy sima szombat este... még meglátjuk mi sül ki belőle. De térjünk is a lényegre... ezen a héten nem történt túl sok minden. Egyrészt, mert a legutolsó bejegyzés vasárnap délután volt. Másrészt pedig, mert kedden és szerdán a hivatalos SIMCE-ket nem kellett megírnom, ami azt is jelentette, hogy nem kellett suliba mennem.

Szóval mi is történt, abban a három napban, amíg suliban voltam meg azon a kedd délutánon...
Hétfőn biológia dolgozatot írtunk meg gyakoroltunk a következő kémia dogára. Ennyi. Se több, se kevesebb! Igazán eseménydús nap volt...

A szerves kémiáról...

A kedd délután- estét Aihaananál töltöttem Cata, Mackarena és Isi társaságában. Az idő nagy részét pizza evéssel, énekléssel, nyuszi simogatással és film nézéssel töltöttük. És a Norbit című film egy orbitális baromság. Imádtam!
Oh igen, szerda este kínaizni voltunk a családdal, mert a fogadóapukámnak születésnapja volt. Ami azt jelenti, hogy még a pincérek is énekeltek neki. Meg azt, hogy annak ellenére, hogy másnap suli volt, egy óra körül kerültem ágyba. Aztán másnap holt fáradtan kecmeregtem ki abból hét óra körül.

Mit nem tesz egy kis smink...

Még mindig igazán "nőies"

Csütörtökön végre újra visszatérhettem a suliba! Ahol is egyrészt tesi órán kiderült, hogy valószínűleg már több vagyok, mint 178 cm. Meg az, hogy Juanpi 170 cm, a tanárunk pedig 177. Éljen az iskola! Egyébként meg írtunk egy angol dolgozatot, a többi órán pedig valahogy az egyedül ülésből átkavarodtam Tapia, Javiera és Juanpi mellé. A legkíváncsibb és leghangosabb padtársak valaha. délután pedig röplabda meccsen bátorítottuk a fiúkat, ugyanis már elődöntőt játszottak. És wow.
Ez a meccs nem semmi volt. Szétizgultuk az agyunkat. Na nem az első szettben, azt simán nyerték a srácok, de a második 6-0-val kezdődött az ellenfél javára. Ám ennek ellenére sikerült felhozniuk az állást 24-24-re. Aztán eljátszottak egészen 29-31-ig, ahol is végre sikerült kialakítani azt a két pontos előnyt a fiainknak és megnyerték a meccset. Volt is nagy örömködés, meg egy rakatnyi csontropogtató, izzadságszagú ölelés.
(És most a képek után, amik csakis drága Zsófia barátnőmnek készültek, mindenki megpróbálhatja kitalálni, hogy melyik Tapia és melyik Juanpi... :P )

Éhezők viadala, Harry Potter, Percy Jackson és Az Útvesztő triói

A padtárs hármas

Nyertünk!!!

Pénteken végre kézbe kaptam az első biológia dolgozatomat, ami nem piros jegyes volt. Nem mintha olyan sokkal a 4,0 felett lett volna a jegy, pontosan egy tizeddel, de NEM PIROS JEGY! És Diego meg Mauri is nagyon büszke volt rám. Az stresszoldó óra után pedig mindenki tök fáradt volt, szóval az ölelésünkbe Maurival hamarosan becsatlakozott Aihaana is, majd Javiera és végül Mackarena is odafáradt. A chileieket olyan jó ölelgetni.

Ölelések százait és egy kis cseresznyét küld:
Réka xx