Week 15-16

Igen, megint nem volt időm írni hétvégén, mert a péntek délutánt is beleszámítva az egész hétvégét a röplabda bajnokságon töltöttem vagy esetleg tanultam... ja meg olvastam a világ talán legfurcsább és értelmetlenebb könyvét. Ezen a héten meg szabadidőm nagy részét egy cikk megírásának próbálkozásával töltöttem a YFU Hírújság számára.

Szóval még múlt hétvégén "Halloweeni buliban" voltam, ami igazából annyiból állt, hogy egy rakatnyi lány átment Aihaanahoz, ahol kifestettük egymást és filmet néztünk. És megettünk irdatlan mennyiségű cukrot, csokit meg süteményt. Vasárnap pedig csak mindenki próbálta kipihenni az előző éjszaka fáradalmait meg esetleg tanulni.

#kész

Családi délután

Aztán hétfőn az osztály NAGY része kémia dolgozatot írt, viszont én elvonulhattam Javiera, Diego meg Aarón társaságában egy másik terembe kitölteni a feladatlapot, mert a tanárnő úgy gondolta, hogy nekünk nincs szükségünk a javítási lehetőségre. Természetesen ki is töltöttük a feladatlapot, de közben zenét hallgattunk meg beszélgettünk meg nevettünk. Ilyen körülmények közt állapította meg Diego, hogy a magyar zene számára úgy hangzik, mintha valamit visszafelé játszottak volna le.
Majd a szerda délutánt Cataval és Aihaanaval töltöttem készülve a másnapi fizika dolgozatra. Később pedig az eddigi egyik legjobb röplabda meccsnek lehettem tanúja. Egyrészt, mert ugyan az osztályunkból csak Javiera volt ott bátorítani a fiúkat, de jelen volt még Bárbara, José, Vale meg a húgom, meg a srácok családjai. És mivel a Juan Pablo II ellen játszottak a srácok, ezért a szurkolásnál el lehetett dönteni, hogy egy nagyon jó kis meccsen vagyunk... ugyanis az ellenfél csapat szurkolását egyetlen szóval sikerült a sajátunkká alakítanunk.

Juan Pablo... Suazo.

És végül de nem utolsó sorban, NYERTEK A FIÚK! Szóval gratuláció Juanpinek, Mauronak, Diegonak, Tapianak, Peñanak, Peternek és Matthiasnak. Megdolgoztak azért az első helyért.

Bajnokok vagyunk!

És pénteken kezdődött az újabb bajnokság, ahol ugyan én Aihaanaval nagyon lelkesen szurkoltam mindhárom nap, de sajnos mind a lányok, mind a fiúk kikaptak a meccseken. De legalább ez alkalommal talán nem voltak annyira letörtek. Meg a csontropogtató ölelések így sem maradhattak el.

Hétvége: röplabda

Az úton

Gyerünk lányok!

Veszítsd el a csatát, nyerd meg a háborút... legközelebb!

Ez a hét pedig viszonylag eseménytelenül, viszont annál gyorsabban telt. Mondjuk a hét nagy részében ahelyett, hogy egyedül ültem volna, Mauro vagy Juanpi mellett töltöttem és ennek valószínűleg nagy szerepe volt az idő telésének gyorsaságában.

Ma pedig pizsama nap volt az iskolában. Ami tényleg, szó szerint azt jelenti, hogy ha akartál, akkor mehettél pizsamában a suliba. Most pedig körülbelül fél órán belül indulunk Antofagastába a családdal.

Pizsama nap

De tényleg!

Ölelések százait meg egy kis cseresznyét küld:

Réka xx