Week 11

Azzal kell, hogy kezdjem, hogy ne lepődjön vagy ijedjen meg senki, ha innentől kezdve megritkulnak a bejegyzések. Esetleg megrövidülnek vagy valamelyik héten csak egy rakatnyi képet rakok fel. Egyrészt, mert lusta vagyok írni azaz (viszonylag) értelmes mondatokat írni. Másrészt megsokasodtak a péntek délutáni meg a hétvégi programjaim úgy általánosságban... ha pedig végre be tudom nyomasztani a röplabda edzéseket az órarendembe, (és esetleg bekerülök a csapatba is) akkor pedig végképp a blog lesz az utolsó dolog, amire gondolni fogok.

De ez egy határozottan jó dolog, nem de bár?

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy tökéletesen meggyógyultam. Ami egyben azt is jelentette, hogy végre újra mehettem iskolába. Ki gondolta volna, hogy egy hét kihagyás után is hiányozni kezdhet a suli... vagy legalábbis a barátok és az idióta viccek.
Ám még mielőtt belecsapnánk a hétköznapokba...
Szombaton a fogadóapukámmal meg a húgommal részt vettünk az iskola által szervezett sétán/ túrán. Aminek nem tudom a pontos megnevezését, de kicsit olyan volt, mint egy zarándokút. A lényeg viszont az, hogy nagyon jól éreztem magam és végre a drága osztálytársaim társaságában (a.k.a. Diego, Aihaana, Javi) meg a szabadban lehettem.

Nézd ki van itt

Túl korán ahhoz, hogy rendesen működjek

És hétfőn újra kezdődött a suli végre számomra is. Én is nagyon örültem neki, azt hiszem az osztálytársak is, na meg a matektanár is. És azon kívül, hogy délután kémia dolgozatot írtunk csak az ültetés volt említésre méltó. Ugyanis valamiért Profe Claudia valamiért jó ötletnek tartotta, hogy konkrétan mellém senkit se ültessen, hanem az egyes padsorba pakoljon be, de mögém beültesse Tapiat. És mindannak ellenére döntött így, hogy az 'egyedüllétemet' és ennek jó irányú kimenetelét mind Juanpi, mind Tapia megkérdőjelezte. De majd meglátjuk mi sül ki belőle.
És emiatt az ülésrend miatt van magyarázatom arra, hogy miért lett "tetoválásom" a nap végére.

Kedden kaptunk új kötelezőt... vagy valami olyasmit. Ez pedig nem más, mint Gayle Formantől a Ha maradnék.

Jó féle kötelező olvasmánynak

És mi minden volt még a héten? Fizika, irodalom meg matek dolgozatok. Egy rakatnyi tánc próba. Röplabda meccs, amit végre megnyertek a fiúk. Még több táncpróba. Egy fellépés pénteken. És, hogy ne csak tőmondatokat írjak, ezért beszéljük egy kicsit a csütörtöki angol óránkról...
Amin ugyanis egy bájos novellát kezdtünk el olvasni. És mivel a osztály fele nem vitte el a könyvet, köztük én se, ezért párokban kötöttünk ki. Így kerültem Juanpi mellé, aki pedig Mauro és Benja mögött ül. És ez az olvasós dologtök jól működött volna, hogyha ténylegesen tudnának angolul az osztálytársaim. Illetve nem csak heten lennének, akik többé- kevésbé mindent megértenek. Tehát ennek fényében az első bekezdést Mauroval ketten meg egy spanyol- magyar kéziszótár segítségével lefordítottuk angolról spanyolra. Aztán nekem le kellett fordítanom az első mondatot magyarra. Aztán rájöttek a fiúk, hogy a Google fordító nagy segítség lehet... ehelyett tök random spanyol szavakat meg kifejezéseket kezdtek el lefordítani magyarra. És hát igen... nagyon könnyű lenyűgözni meg megnevettetni őket a magyar nyelv szépségeivel.
Pénteken pedig nem volt nekünk tanítás, mert más programot szerveztek a segundo, tercero és cuarto medionak. Ami határozottan sokkal jobbnak bizonyult, mintha biológia órán kellett volna ülnünk. Így született egy bájos kis listám, arról, hogy mi az ami boldoggá tesz és mi vidít fel szomorúbb pillanataimban és mivel magyarul írtam, ezért felolvasást kellett belőle tartanom. És akkora csendet, még életemben nem hallottam magam miatt. Aztán játszottunk néhány csapatépítő játékot, utána pedig plakátot kellett készíteni, hogy mire akarnak emlékezni az együtt töltött időkből, mire végzősök lesznek. És az osztálykirándulások meg az idei Gála folclórica mellett mindenki egyetértett azzal, hogy valamilyen formában nem is rá kell kerülnöm. Így történt, hogy Juanpi javaslatára egy aranyos kis magyar zászló is díszíti a plakátunkat.

Szeretek táncolni

Második rész

Egyre szebb és szebb...

A boldogságom

Új szerelmem

A hétvége folyamán pedig Jachi megjegyezte, hogy akkor érzem már tényleg otthon magam és tudok spanyolul, amikor megvolt az első álmom spanyolul. Már alig várom!

És így végezetül: új kedvenc számot találtam, Troye Sivan teljes WILD című albumán kívül... és, aki érti az angolt meg az iróniát az érteni fogja a dalt. Aki nem nem...

Ölelések százait meg egy kis cseresznyét küld:
Réka xx