Week 14

Happy Halloween!

Vagy csak egy sima szombat este... még meglátjuk mi sül ki belőle. De térjünk is a lényegre... ezen a héten nem történt túl sok minden. Egyrészt, mert a legutolsó bejegyzés vasárnap délután volt. Másrészt pedig, mert kedden és szerdán a hivatalos SIMCE-ket nem kellett megírnom, ami azt is jelentette, hogy nem kellett suliba mennem.

Week 12-13

Most így ezt a bejegyzést írva rájöttem, hogy azért lenne jó, ha hetente írnék, mert akkor talán nem felejteném el dolgokat... valószínűleg azért esik ki néhány dolog, mert egyrészt az agyam szerint jelentéktelenek azok az események, másrészt még mindig iszonyatosan sok dolog történik és a Magyarországon tök hétköznapi dolgok is említésre méltóak lennének. Harmadrészt pedig az agyam túl nagy részét foglalják el dalszövegek, idézetek könyvekből és filmekből, valamint egy bizonyos személynek túl jól sikerült beférkőznie minden második gondolatomba.
De azért remélhetőleg a legfontosabb pillanatokra, ha nem is magamtól, de a Snapchat képek segítségével emlékszem.

Új emlékek, régi forma

Week 11

Azzal kell, hogy kezdjem, hogy ne lepődjön vagy ijedjen meg senki, ha innentől kezdve megritkulnak a bejegyzések. Esetleg megrövidülnek vagy valamelyik héten csak egy rakatnyi képet rakok fel. Egyrészt, mert lusta vagyok írni azaz (viszonylag) értelmes mondatokat írni. Másrészt megsokasodtak a péntek délutáni meg a hétvégi programjaim úgy általánosságban... ha pedig végre be tudom nyomasztani a röplabda edzéseket az órarendembe, (és esetleg bekerülök a csapatba is) akkor pedig végképp a blog lesz az utolsó dolog, amire gondolni fogok.

De ez egy határozottan jó dolog, nem de bár?

Week 9-10

Egy újabb hét telt el több- kevesebb programmal, a szokásosnál több öleléssel meg olyan emberekkel való beszélgetéssel, akikkel ezelőtt nem igazán sikerült szót váltanom. Nem mintha bárkit is ignorálni akarnék az osztályból, csak eddig nem értettem túl sok mindent abból, amit beszéltek. Akár hozzám intézték a szavaikat akár nem. Most már viszont kezdem kapiskálni a dolgokat és még a nem is tudok válaszolni spanyolul, határozottan fejlődőben van mind a spanyolom, mind a spangolom.

És ezt Aihaana megerősítette valamelyik nap azzal a megjegyzésével, hogy még emlékszik amikor idekerültem és nem értettem semmit, neki pedig mindent le kellett fordítania, most pedig nézzek magamra másfél hétig simán elboldogultam és megértettem magamat a többiekkel a segítsége nélkül. (Ugyanis Valparaísoban volt. Egyébként meg nem nehéz emlékeznie rá, hiszem még csak két hónapja volt az a bizonyos első napom a suliban.)

UPDATE: lusta vagyok átfogalmazni majdnem egy teljes bejegyzést, de az egy hétből kettő lett a lebetegedésem miatt. Ugyan nem hozott túl sok érdekes dolgot...