Ez a "hét" nem volt túl esemény dús az iskolát és a dolgozatokat leszámítva. De most már legalább mindenki megcsodálhatja a Colegio San Ignacio de Calama bámulatos röplabda csapatát. Elölről is:
Szóval ezen a héten tanultam, tanultam, dolgozatot írtam, aludtam és ettem. Meg a létszükségletek, de igen nagy részt a füzeteimet bújtam és még ha kezdem is érteni a dolgokat a suliban meg itthon, közel sem tudok beszélni. Pedig igen hasznos lenne, hogy ha megértem a kérdést akkor tudjak válaszolni vagy csak szimplán tudjak beszélgetni az osztálytársakkal. Meg köszönet Guillermonak, aki nagyon aranyos megjegyzi minden egyes alkalommal, hogy hasznosabb lenne, ha spanyolul beszélgetnénk vagy legalábbis Aihaana spanyolul magyarázna angol helyett. És tényleg a fellegekben járnék, ha mindent megértenék spanyolul, de egyenlőre még nem tartok ott. Jelen pillanatban néha csak sok a spanyol. Egyszerűen... csak sok és ki kell kicsit kapcsolnom az agyamat. Talán ezért tudnám már a TeenWolfot a sugárzási időben nézni és ezért tartok a Heroes of Olympus sorozat első könyvében 66%-nál. (És ezt az egész osztály tudja Juanpi jóvoltából, mert igen. A suliban is szoktam olvasni.) És ja, valószínűleg semmi értelme nincs annak amit leírok, de lusta vagyok többször átolvasni.
Ja, hogy a suliról szándékoztam beszélni? Majd most.
Az iskola köszöni szépen megvan. A falai lehet hiányoznak helyenként, de maga a tudat ott van. (Csak viccelek.) Oké, szóval a héten írtam, most már ténylegesen is, egy történelem dolgozatot. Na jó annyira mégsem vagyok biztos benne... de az angolban igen. Amiben könnyűszerrel sikerült összehoznom egy 6,4-et. Cheers!
Matekon még mindig kicsit ufóként tekintenek rám, amiért minden nehézség nélkül tudom alkalmazni Thálesz tételét a, azt kell mondjam, nem túl nehéz feladatokon. És amikor tegnap közöltem a srácokkal, hogy a saját csoportomban még csak közel sem járok, ahhoz, hogy a legjobb legyek, nagy szemeket meresztettek rám, majd közölték, hogy akkor ők valószínűleg a majmokkal lennének egy szinten. És talán matekon, kémián meg fizikán nehézségeik lennének, de egyébként meg sokkal érettebbek, mint a drága volt osztálytársaim. Mármint persze nekik is megvannak a baromságaik, nem is kevés vagy ritkán, de amikor komolynak kell lenni, akkor nagyon is komolyan veszik a dolgokat. Ja és többek, mint hajlandóak táncolni.
 |
| Oh matematika... |
És tettem pár érdekes felfedezést is a héten.
Például, hogy "Benha" nem egy nagyon egzotikus spanyol/ chilei nevet kapott születésekor, csak azt hogy Benjamin. Viszont ugyebár a spanyolban a 'j'-t 'h'-nak ejtik így elég sokáig tartott mire ez leesett.
A másik dolog pedig, hogy Aarón jövőre Németországba megy cserediákként. És én nagyon szurkolok neki! Egyrészt ő is át fogja élni, hogy milyen az amikor semmit sem értesz abból, ami körülötted történik. Másrészt pedig ő is meg fogja tapasztalni ezt a csodálatos érzést, amit valószínűleg minden cserediák átél és mégsem lehet úgy igazán megfogalmazni. Csak ha te is átéled.
És a bejegyzés további része csak néhány kép, ami a héten készült, mert túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz.
 |
| #farmernap |
 |
| Nagy nap holnap... |
Oké talán nem csak képek, mert ehhez az utolsóhoz szükségeltetik némi magyarázat.
Szóval péntek van és a második angol óránkat töltjük a helyettesítő angol tanárral, akiről előző órán már kiderült, hogy pocsék angol kiejtéssel és valahogy igencsak furcsa spanyollal rendelkezik. És mivel történetesen nem sikerült belopnia magát senkinek a szívébe, főleg nem a csoport két legjobbjának (nem vagyok elfogult, csak realista), így Aihaanával még az óra első 5 percében átvánszorgunk az első padból a terem másik végében lévő üres padokhoz. Ami történetesen Juanpi és Tapia mögött van. És hát igen, az óra nem telik éppen a legizgalmasabban. És így születik ez a bájos kis rajzocska a füzetembe Tapia jóvoltából.
Ölelések százait és egy kis cseresznyét küld nektek:
Réka xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése