Én tényleg próbáltam összekaparni ezt a bejegyzést pénteken (és a hétvégén), de eddig valahogy sehogy sem sikerült a végére jutnom. Most is csak nagy nehezen, mert fáradt vagyok. Mindig mindenhol. Annak ellenére, hogy suliidőben is 9-10 órát alszom, a hétvégékről meg ne is beszéljünk.
Azt hiszem, hogy most nem igazán időrendben fogok haladni hanem "papírra" vetem a ma történteket... aztán minden mást. Ugyanis a mai történelem és matek dolgozat teljesen leszívta az agyamat. Főleg a történelem, mert ugyan én utána olvastam Chile függetlenedésének, de nem is igazán értettem akkor sem, meg nem is tudtam megjegyezni, meg a kérdéseket sem értettem... majd meglátjuk. De legalább kémián elememben éreztem magamat. Ha már tanultam legalább hadd csillogtassam a tudásomat. Így történt, hogy miután befejeztem a feladatlapot (csak !majdnem! hibátlanul, mert figyelmetlen vagyok) Diego, aki valószínűleg a legjobb kémiából, leborult előttem a földre. Igazán megtisztelő, kedves és egyben vicces gesztus volt tőle. És mellesleg ő a továbbiakban csak Diegóként lesz emlegetve, míg Diego Tapia megmarad Tapianak.
Valamint Aaronnal (aki nem tudom, hogy ó-val vagy o-val írja a nevét) tökéletesre fejlesztettük kettőnk kommunikációját, amikor Aihaana nincs a közelben. Aaron próbálkozik angolul megértetni velem a dolgokat, én pedig próbálok spanyolul válaszolni neki. Kétség kívül mindkettőnknek van hova fejlődni, de határozottan jó csapatot alkotunk!
És mi is történt az előző bejegyzés óta... főleg röplabda meccsek és dolgozatok. Ahogyan azt múltkor említettem pénteken a lányok harmadik helyét ünnepeltük a suliban. És wow, ennek az iskolának vannak programjai. Mármint tényleges programjai és nem évente háromszor, hanem két hetente. Úgy értem, én imádom az énekkaros kirándulást meg a Tópartis hetet, de lehetne több ilyen kaliberű akármi... mert most őszintén. Mikor láttuk mi utoljára a tanárainkat röplabdázni? És itt sem azon volt a hangsúly, hogy tudnak-e játszani, hanem, hogy ők is jól érezték magukat, a diákok pedig teli torokból szurkoltak nekik. Aztán leléptünk az udvarra hülyülni és röplabdázni/ focizni/ kosarazni/ főleg röplabdázni.
És mellesleg még pénzt is lehet gyűjteni vele, mert volt belépő. Kb. 200 Ft, de pont ez az az érték, amivel mindenki úgy van, hogy ez az összeg nem fogja megakadályozni abban, hogy jól érezze magát és az osztálytársai társaságában töltse a péntek estéjét.
Szombat este születésnapi pizsama partin voltam, ami előtt született egy újabb szösszenet:
"Kíváncsi vagyok erre a pizsama partira. Úgy értem, még sosem voltam IGAZI pizsama partin ezelőtt. (De mindig vannak elsők.)
Szóval nem tudom, mit várjak.
Hogy befonjuk egymás haját és kifestjük a körmünket? Hogy beszélgetünk és pletykálunk fiúkról, az iskoláról, más lányokról? Kérdezgetjük a másikat a szerelmi életéről vagy srácról, akibe bele van bolondulva? Végig karaokézzuk és táncoljuk az éjszakát Just Dance videókra? És nyálasan romantikus filmeket nézünk? Vagy inkább horrort nézünk és gyors kaját eszünk egész este?
De mi van, ha olyan lesz, mint az amerikai tini filmekben? Párnacsata babydollban, teljesen egészséges nasi, például répa és brokkoli és persze... romantikus filmek, mint a Szerelmünk lapjai. És körömfestés és arcpakolás uborkával a szemeiden. És felhívni a srácot, aki tetszik, az éjszaka közepén. És azt fogja mondani, hogy persze, hogy ő is kedvel...
Kicsit eltértem a tárgytól, de Szoszi, te érteni fogod. ;)"
És igen: táncoltunk, énekeltünk (iszonyatosan hamisan) és pletykáltunk. És Monopolyztunk. És reggelre majd megfagytunk a földön, ahol elaludtunk, de teljesen megérte. Ja és Aihaana 16 lett.
 |
| Rossz idő -> nincs suli |
Múlt hét hétfőn nem volt iskola a rossz idő miatt. Ami, azt hiszem a hatalmas szélre vonatkozott. Meg az első (és valószínűleg utolsó) esőre, amit Calamában láttam. De igazából én nem is nevezném esőnek, mert inkább csak csepergett és alig tartott 10 percig.
Az iskola pedig köszöni megvan. És sokat kell tanulni és ha bárki panaszkodni mer, mert minden nap hét órája van, akkor közlöm vele, hogy nekem csak pénteken. Az összes többi napon fél hatkor érek haza, mert tíz (bizony jól látjátok, 10!) órám van. És ebből múlt héten jó sokon dolgozatot írtunk. Főleg mivel SIMCE teszteket írtunk történelemből, spanyol irodalomból és matematikából. Meg matekból egyébként is, történelemből meg gyakorló dolgozatokat. És amúgy is minden spanyol szóval, ha csak filmet nézetnének velem minden órán (természetesen spanyolul) talán az is sok lenne. De legalább már láttuk a ruháink tervét, amik a szeptember 9.-i tánchoz készülnek. Mondtam, hogy vagy két hetente vannak programok.
 |
| #kész |
 |
| Első dolgozat (5,3 matekból) |
 |
| Nem unatkoztam, csak nem értem |
 |
| 2 kérdés: helyes, 8 kérdés: hibás |
 |
| Nagyon gyönyörű |
A mostani hétvégém nagy részét pedig egy nem túl meleg és igen erős szagokat árasztó tornateremben töltöttem. Ami kétségtelenül megérte. Még, akkor is, ha a fiúk csak harmadikak lettek... ami egyébként vitatható, ugyanis az utolsó meccsük utolsó szettjének (13-15) legutolsó pontja legtöbbünk szerint kint volt a pályáról, teát egyenlíteniük kellett volna, de hát ilyenkor szokás mondani, hogy szemüveget a bírónak.
Ám szerencsére Diego, Mauri és Tapia nem voltak letörtek és a sok marhaságukkal Juanpit is hamar fel lehetett vidítani. Senki sem tudja, hogy miért hibáztatta magát a vereségért, amikor ő volt az egyik, ha nem a legjobb játékos a Colegio San Ignacio csapatából. De, mint már mondtam, indokolatlan mennyiségű öleléssel, puszival és pocsék viccel hamar visszatért belé a jókedv.
 |
| Szerelmes vagyok... a röplabdába |
Ölelések százait és egy kis cseresznyét küld nektek:
Réka xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése