Week 17-20

Az eddig leghosszabb kihagyott idő után végre megérkezett az új rész. De ha már egy egész hónapig nem írtam, akkor tartozom egy kis magyarázattal, nem? Bár akit tényleg érdekelt, hogy élek-e még, azokkal a személyekkel bőven beszéltem az elmúlt hetekben is.

Szóval a fő ok, ami miatt nem írtam és, amire annyira nem vagyok büszke az az, hogy lusta voltam. Viszont nem is történt olyan sok minden mivel péntek óta hivatalosan is vége van az idei tanévnek, ezért az utolsó hetekben dolgozat volt dolgozat hátán, és most pedig már végre élvezhetem a nyári szünetemet meg koncentrálhatok a spanyol nyelvTAN tanulásával. És mivel az osztály már Brazíliában élvezi a napsütést, ezért nekem sincs programom viszont végre van wifim, szóval éppen itt van az ideje megírni ezt a bejegyzést.

Szóval kezdjük az elején, azaz az utazásnál Antofagastába. Maga az kocsiút bő két óra volt, amin mindenkinek tökéletesen elgémberedtek a tagjai. Az ott töltött két napot Jachival töltöttük és megnéztük a város nevezetességeit, a hotel medencéjében áztattuk magunkat meg lementünk a tengerpartra. Pontosabban az óceán partjára... viszont fürdeni nem fürödtünk, mert a víz még nagyon hideg volt.

Aztán volt egy hetünk teli dolgozatokkal meg a kémia anyag magyarázásával. Pénteken pedig elballagtak a tizenkettedikeseink. Ez alkalomból előadtunk egy táncot, szóval a dolgozatok mellett majdnem minden napot táncpróbák töltöttek ki.

kémia

Következő héten volt egy csodálatos karácsonyi ajándékozásunk, meg még egy adag dolgozatunk. Ezek mellett pedig a fennmaradó szabadidőm nagy részét vagy alvással, vagy a suliban töltöttem. Táncpróbákkal ebédidőben, táncpróbákkal tanítás után és még több táncpróbával, ugyanis péntek délután volt a "Muestra de Académias 2015", amin a táncunk végül nagyon jól sikerült és a tanárnő is megdicsért minket... még akkor is ha a próbák, meg a szereplés előtte órák nem pont úgy sikerültek, ahogy azt terveztük.

Imádlak Selena!

Titkos barát

A 2 napos folyamatos gyakorlás végén: halott

És az elmúlt két hétben megírtuk az utolsó dolgozatokat mindenből. Meg rengeteget UNO-ztunk. Meg az egyik csütörtökön egyfajta YFU-s megbeszélést tartottunk Kristiék házában. Rajtam és az észt lányon kívül ott volt még Flor, Kristi nővére, aki januárban indul az USA-ba, Ignacio, aki szintén januárban kezdi a csereévét az Egyesült Államokban és Nacho, aki alig pár hónapja tért vissza az USA-ból. Csak Benjamin hiányzott, aki augusztusban megy Németországba. De az ott lévőkkel kellemesen elbeszélgettünk néhány órát. Nacho történeteit hallgatva pedig csak mosolyogtunk és bólogattunk egymásnak Kristivel.
És, mint már említettem az iskolában nem történt sok minden. Bár az elmúlt két hétben még többször meg lettem ölelgetve, mint eddig, mert rajtam kívül Aihaana, Javiera meg Diego is nagyon nagyon sajnálta, hogy nem mehetek velük Brazíliába. Meg a változatosság kedvéért kaptam néhány csontropogtató ölelést Mauritól is. Meg nekem is meg kellett őt ölelgetnem, mert az utolsó fizika dolgozatban nekem sikerült összehoznom egy 6,0t neki meg nem. De hé, így legalább mindketten 5,7es átlaggal zártuk az évet.

Karácsonyi hangulatban

Szeretni kell a lányokat!

Hát ez a bejegyzés ilyen rövidkére sikerült, mert egyrészt a dolgok nagy részét elfelejtettem, másrészt pedig, mert alig történt valami. Viszont azt mindenkivel örömmel közölhetem, hogy ellentétben néhány osztálytársunkkal és sikeresen vettem az akadályokat és tizenegyedik évfolyamba léphetek. Végül egyetlen piros jeggyel.

Ölelések százait meg egy kis cseresznyét küld:

Réka xx