Week 7

Ezen a héten igazából a dolgozatokon kívül szinte nem is lett volna érdemes suliba menni. És akadt is bőven aki emiatt nem jelent meg minden nap az iskolában. De én nem voltam közöttük, úgyhogy MINDENről, ami a héten történt be tudok számolni. Mármint, amennyire emlékszem és nem vagyok lusta leírni és nem túlságosan személyes... Zsófi, Szonja ;)
Kezdjünk neki!

Még szombaton a bejegyzés posztolása után Sebaval, Jachival és Camival pizzázni mentünk. És azt kell mondjam, a Domino Pizza valami mennyei... még a fél óra várakozást is megérte. Főleg, hogy ezen idő nagy részét a falra való rajzolással töltöttük. Miután hazaértünk még nekiálltunk Jengázni, amit két vérre menő party után abbahagytunk és inkább felcaplattunk az emeletre, befészkeltük magunkat a kanapéra és 'Lopott idő'-t néztünk.

Vasárnap skypeoltam meg tanultam. Vásárolni voltunk a családdal és takarítottunk, valamint megalkottuk a kalapomat, ami a tánchoz kellett. Négy óra körül pedig, azóta amióta Calamába érkeztünk, először találkoztam Kristivel. Két házzal lakik arrébb és eddig mégsem sikerült összehoznunk egy találkozót. De most igen, úgyhogy vagy négy órán keresztül beszélgettünk. Közbe beiktattunk egy vacsorát is, de amúgy csak beszéltünk. NÉGY ÓRÁN KERESZTÜL. Az biztos, hogy mindkettőnkkel sok minden történt egy hónap alatt. Az iskolától elkezdve, a többi cserediákon, az időjáráson, a családon keresztül, a különböző programokig mindenről szó esett. És, hogy mennyire igaz, hogy nincs két egyforma cserediák vagy csereév! De természetesen egyik sem lesz rosszabb a másiknál, hisz mind emberek vagyunk. De azért az meg kell állapítanom, hogy Kristi és az én évem körülbelül egymás szöges ellentétei. Mind a család miatt, mind a programok/ partik/ röplabdameccsek miatt. De, azért jó volt hallani, hogy ő hogy van és hogyan alkalmazkodik a dolgokhoz.

Még szexuálisabb

Álmodj nagyot, majd váltsd valóra

A hétfő és kedd, mint már említettem viszonylag eseménytelenül telt. Írtunk egy kémia dolgozatot hétfő délután és kedden érthetetlen okokból visszatért a közutálatnak örvendő angol tanárunk szóval...

De...

És akkor jöjjön a szerda, ami ugyebár a 'Gala folclórica' napja volt és ennek függvényében volt mindenki megkergülve az iskolába. Próba volt próba hátán, a tornateremben és az iskola bármely más területén. Viszontmatekon SIMCE-t írtunk. Ám szerencsére délután nem volt tanítás így lelkiekben meg külsőleg is mindenki felkészülhetett a szereplésre. Így történt, hogy a lányokkal már hat órakor az iskolában voltunk, hogy mindent el tudjunk intézni. Hajat fontunk, átöltöztünk, műszempillát ragasztottunk, sminkeltünk és Cataval vagy ötször eltáncoltuk a műsorunkat. Negyed nyolc körül a fiúk is elkezdtek beszivárogni a terembe, ugyanis a műsor nyolc órakor kezdődött. Amikor már minden szereplő tűkön ülve várt a lelátókon.

Az este csodálatosan telt és az osztályunk hatalmas tapsot kapott, meg tengernyi dicséretet mind a szerdai és csütörtöki napon. De mindenki eldöntheti, hogy mit gondol a videó alapján. És akkor most jöjjenek a képek. (Nagyon sok van úgyhogy lehet, hogy érdemes először végigolvasni a bejegyzést, majd visszatérni ide...)

Micsoda...?

Az alteregó

Visszatértem...

Csütörtökön mindenki hulla fáradt és hiperaktív volt egyben. Az első három órán konkrétan négyen voltunk ott (Javi Dúran, Tapia, Seba Leon és jómagam személyében) így nem történt sok minden. Második órában benézett hozzánk a fizika tanár, hogy válaszoljon a felmerülő kérdéseinkre. Amikbe, olyanok is beletartoztak, hogy mit gondol az osztály többi tagjáról. És ezek után mind megállapodhatunk abban, hogy Juanpi nagyon okos és intelligens, de legtöbbször úgy viselkedik, mint egy hiperaktív öt éves. Képtelenség lekötni a figyelmét bármivel is hosszabb időre, mint tíz perc. Bár lehet, hogy ez igazából annak a jele, hogy félvér...

Mindezek után megírtunk egy fizika dolgozatot, majd egy újabb SIMCE-t ezúttal történelemből. Illetve én a dolgok feléig jutottam, mert el kellett mennünk a személyi igazolványomért és a helynek igen érdekes nyitva tartása van. De ami igazán említésre méltó az a csütörtök délután. Ugyanis annak ellenére délelőtt végül mindenki betolta a csinos kis popóját az iskolába, délután megint csak kilencen voltunk. És míg történelmen vettük tovább az anyagot, angolon... elszabadult a pokol. Legalább is Profe Freddy szemében. Valójában csak papír repülőkkel játszottunk és a tanár meg sem próbált rendet tenni. Így igazán jól éreztük magunkat, ugyanis nem csak össze- vissza dobáltuk a repülőket... hol éltek ti? Igazi nemzetközi járatokat indítottunk, ugyanis mindenkinek megvolt a saját országa. Juanpi volt Chile, rám egyértelműen Magyarország jutott, aztán ott volt Tapia, mint Brazília, Diego, mint Japán, Mauri, mint Mexikó, Cavi, mint Észak- Korea és az atombombái, Seba Leon, mint Kolumbia, Nicolasra jutott egész Afrika, Javi pedig kezdetben Ázsia volt, majd Kínára specializálódott, ám végül is Ausztriánál kötött ki. És igen nagyrészt Juanpi és a két Diego osztotta be az országokat. Végeredményben azt kell, hogy mondjam, hogy a Malév újra szárnyal és egy nagyon élvezetes csütörtök délután töltöttem el a suliban.

Mindannyian különböző életet élnek

A pénteki nap egy matek SIMCE-t és egy igen érdekes spanyol irodalom órát hozott magával. Ugyanis éppen most tanulják a költői kifejező eszközöket, ami nagyon érdekes... lenne ha érteném a verseket, meg minden metaforát be tudnék azonosítani. Ennek ellenére fel kellett olvasnom egy részletet a tankönyvből, amit mindenki nagy éljenzéssel és tapssal fogadott, csak úgy, mint azt, amikor én mentem ki angolon a táblához. Tehát így telt ez a hét: hangosan, őrülten és iszonyatosan boldogan.

Ölelések százait és egy kis cseresznyét küld nektek:
Réka xx

Ui.: úgy látszik ez a bejegyzés tényleg az 'egy kép többet mond ezer szónál' elvet követi.