Örök mosoly: Summer + School starting

Visszatértem. Kicsit több, mint két hónap után, de itt vagyok újra. Éljen! Viszont a jövőre való tekintettel már előre meg kell jegyeznem, hogy lehet, hogy néha majd eltűnök. Ez annak lesz majd betudható, hogy iszonyatosan jól érzem magam ~~vagy, hogy hazautazás előtti depresszióba zuhanok, ami egyébként szintén annak lenne a következménye, hogy csodálatosan érzem magam.~~

Szóval mi is történt a nyáron (röviden) meg a suliban március elseje óta (rengeteg fényképpel).

A nyárról tényleg nem szeretnék túl részletekbe menően beszélni, mert egyrészt mégis csak az én személyes élményeimről van szó, amire ÉN szeretnék örökké emlékezni és már nyilván nem is emlékszem mindenre.

Szóval a nyár nagy részét a házban töltöttem, esetleg moziba mentem vagy összegyűltünk néhány baráttal a házban és pizzát ettünk. Ezen kívül sorozatot néztem, olvastam, aludtam, olvastam, sorozatot néztem... említettem már, hogy olvastam is?

De néhány hétvégén ki is mozdultunk: egyszer - kétszer ellátogattunk a családdal Antofagastába. Valamint egy szombati napon Jachival, Sebaval és Juanpivel meg egy dzsippel bejártuk a sivatagot. Pontosabban szólva csak elmentünk San Pedroba, Seba egy másik rakatnyi ismerősével, a sivatagon keresztül. Szóval ha eddig esetleg úgy éreztem volna, hogy még nem láttam eleget a körülöttem elterülő homoktengerből, akkor ezek után már igazán nem panaszkodhatok. Ugyanis mindent láttam, legalábbis még olyan helyekre is eljutottunk ahol egy kis, sós vizű patakocska keresztül folyik a sivatagon és este, mikor hazaértünk, minden honnan homok jött.

Úszni mentem...

Játsszunk egy milyen színű volt eredetileg az autó játékot!

Legpiszkosabb 'selfie'...

Szó szerint...

Otthon készült

Fáradt az édes.

Január utolsó napján pedig elindultunk délnek a testvéreimmel, hogy meglátogassuk a családot. A fogadóapukám anyukájától és testvéreitől elkezdve, a fogadóanyukám családjáig konkrétan mindenkivel találkoztam és mindenkinek be lettem mutatva. Először Coronelben töltöttünk el néhány napot, ahol bányát jártunk meg minden nevezetességet megnéztünk a fogadóapukám családjával. Majd tovább indultunk Concepciónba, ahol két hetet töltöttünk a nagyszüleim házában. A vendégek meg rokonok ugyan jöttek mentek az ott tartózkodásunk ideje alatt, de végig iszonyatosan jól éreztem magam. Végre találkoztam meg a szívemhez nőtt az összes unokatestvér, akikkel rengeteg programot szerveztünk. Éjszakákba nyúlóan csocsóztunk meg kártyáztunk, csontig hatolóan hideg óceánban fürödtünk, vízibiciklizni mentünk, bejártuk a várost, reality-t néztünk... csak kezdetnek. Röviden szólva: a lehető legjobb nyarat töltöttem el velük. És, mint azt észre kellett vennem nincs annyira sok fényképem, mert még mindig lusta voltam összeszedni őket.

Következő megálló: Constitución

Határozottan több hely, mint a repülőn

Nyár közepén...

Fent maradni egész éjszaka...

Aztán szépen lassan, március elsején elkezdődött az új tanév. Az osztály még mindig csodálatos és három új sráccal- Matthías, Marcelo, Joaquín- is gazdagodtunk. Így már csak az osztály egy harmadát teszik ki lányok. De kit zavar a dolog, hogyha a fiúk mindig megölelgetnek és megpuszilgatnak teljesen indokolatlanul? És persze az a maradék nyolc lány is imádni való. És őszintén szólva lehet kicsit megváltozott az emberek kiléte, akikkel a szüneteket és az ebéd időt töltöm, de így mindenkivel tartok valamilyen féle kapcsolatot. Aihaana, Javi meg Isi pedig tökéletesen kiegyensúlyozottá teszik a napjaimat, a lököttségükkel és pletykáikkal meg a közös tanulásainkkal. Selena pedig teljesen őrült, de így imádom az én barátosnémat és kémia fakt partneremet.

A srácok meg még mindig imádni valóak. Mauri még mindig Mauri. Azt hiszem a nevét be fogom vezetni a szótáramban, mint bókot, mert a nevét sokkal egyszerűbb mondani, mint azt, hogy valaki figyelmes, vicces, aranyos, magas, ölelgetni való, kedves, okos és minden más amire angolban a 'nice' szót lehet használni. ~~Ja és jóképű.~~ Tapiaval csodálatosan elszórakozunk matek fakton, mivel egy szem lány létemre hajlandó volt mellém ülni, így egyrészt gyorsabban haladunk a feladatok megoldásával meg sokkal többet nevetünk. És természetesen kémia fakton is elhülyül a tanárnővel, meg ének órákon is bármikor fel tudja dobni a hangulatomat az öleléseivel és a hülye kérdéseivel.

Őszintén... mióta elkezdődött a suli szerintem nem volt olyan nap, amikor ne nevettem volna.

Diego is még mindig ugyanaz az éretlen és imádni való fiú, aki a nyári szünet előtt volt és még ugyanúgy bedobja néha a törülközőt és nem hajlandó egy tizenhat éves fiú szintjén viselkedni. De kit érdekel, ha mindenkit olyan jó itt ölelgetni?

Ja egyébként meg egy tonnányi dolgozatot írunk minden héten és mindenki majd meghal a rengeteg tanulásba, de hé! Még mindig egy összetartó kis csapat vagyunk, ahol biztos találsz valakit, aki megérti majd szíved bánatát.